Úgy gondoltam, egy kicsit írnék arról, hogy miképp és hogyan és miért lakom Németországban. 3 éve költöztünk ide az anyukámmal, és a testvéremmel. Az ok, amiért ideköltöztünk nem más, mint hogy a nevelőapám itt lakik. 1. osztályos gimnazista voltam, mikor anyukám bejelentette, hogy költözünk. Egy világ omlott össze bennem. Egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy hogy tudnám megoldani, hogy ne kelljen elköltöznöm. Gondolkodtam kollégiumon, azon, hogy a mamámhoz költözöm, de anya semmibe nem egyezett bele, mindenképpen szerette volna, ha én is költöznék. Azért, hogy megismerkedjünk a várossal, kétszer is voltunk itt látogatóban: egyszer egy karácsonykor & szilveszterkor, egyszer meg egy húsvétkor. Az a helyzet, hogy megtetszett a város. Aztán egyre közelebb érkezett a költözés időpontja, a suliban is elmondtam, hogy el fogok költözni, a barátnőimnek, és ami a legrosszabb: a fiúnak, akit szeretek. Nem volt könnyű, de muszáj volt elmondanom, még sem léphettem csak úgy le. 
Az elején, mikor ideköltöztünk, nagyon nehéz volt. Nyári szünet előtt költöztünk, tehát nem jártunk itt egyből suliba, nem ismertünk senkit. Az első nyári szünet alatt nagyon depressziós voltam, rosszul éreztem magam itt, vissza akartam menni. Aztán beirattak suliba, és féltem tőle, hogy mi lesz. Nem tudtam németül, mégis hogyan járjak suliba? Teljesen kifognak nevetni - gondoltam. Egy olyan osztályba irattak be, ami külföldieknek van kitalálva, olyanoknak, akik nem tudnak németül. Az osztályban, ahova jártam, senki nem tudott németül, mindenki akkor tanulta. Könnyen beilleszkedtem, és még jól is éreztem magam. Azóta már gimnáziumba járok, ahol németül tanítanak, és igen, nehéz, de túl lehet élni. Mondhatni, hogy beilleszkedtem ide, de legszívesebben akkor is vissza mennék Magyarországra, mert hiányzik onnan minden.
Tömören összefoglalva ez lenne a költözésem története. Ha esetleg kérdésed lenne, nyugodtan kérdezz a chatbe (nem mintha azthinném, hogy annyi mindenkit érdekel ez a dolog, de már sok kérdést kaptam ezzel kapcsolatban).

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2013.07.13. 16:21 Bethany Apa nekem is ezt mondta, hogy jövőre talán már kint is leszünk Németországban és egy világ omolna össze bennem. Nagyon nem szeretnék kimenni, egyrészt mert utálom azt a nyelvet, másrészt itt van a családom és a barátaim, na meg a ház ahol születtem és ahol élek már nagyon régóta.. El sem tudom képzelni milyen lehetett 1-ről a 2-re Németországban lenni.:/ Ne aggódj ezmiatt annyira. Először én is nagyon kivoltam bukva, elhiheted. Én is utáltam a nyelvet, nem bírtam volna Magyarországon megtanulni. Amióta itt élek (tudom lehetetlen) de megszerettem a németet, és nem azért mert muszáj németül beszélnem. Nagyon könnyen meg is tanulod, és az csak az előnyödre válik. Ezenkívül itt nagyon sok lehetőséged van és remek jövőd lehet. A barátaid miatt ne aggódj, itt is fogsz találni barátokat, a régiekkel meg könnyen tudsz kommunikálni, és biztos néha haza is fogtok utazni Magyarországra. A változás ijesztő, tudom, én is megjártam, de ha az elején (és a nehezén) túl vagy, akkor nem olyan rossz ám Németországban lakni. Nem mintha a Marsra költöznél :) Rebeca

2013.07.09. 15:02 bríí Én nagyon örülnék neki, ha anyukám egyszer bejelentené, hogy külföldre költözünk, bár megértem, hogy nem lehetett könnyű. Na és az ottani emberek és az élet másabb mint itthon? Jobb, rosszabb? Annyival másabb, hogy itt rengeteg külföldi van. Sok néger, muszlim, török, tehát rengeteg vallás és rengeteg különböző nép, elég multikulti. Viszont mindenki jófej, de azért sok hülye van itt is (hahi). Az élet nem sokkal másabb, annyival talán, hogy anyagilag jobb, és az ország sokat segít, például ha rászorulsz, kifizeti a lakbérletet, áramot, vizet, stb. A taníttatás is ingyenes, nem kell könyveket vennünk, ingyen kapunk.  Rebeca