Mielőtt belefognék a film elemzésébe, el kell mondanom, hogy hatalmas Marvel rajongó vagyok (már a filmekre gondolok, képregényt nem olvasok, de azok is biztos fantasztikusak), és Amerika kapitány természetesen nem volt ismeretlen számomra, sem a története, hiszen a Bosszúállókban bőven jutott neki is szerep. Spoiler következhet!
Kezdjük egy kis bevezetéssel a történetbe: Steve Rogers álma, hogy katona lehessen a második világháború alatt, de sajnos apró termete, és számos betegsége miatt nem sorozzák be, míg legjobb barátját igen. Végül egy tudós felfedezi, mekkora lehetőség és hazafiasság rejlik benne, így beadja neki a csodaszérumot, amitől erősebb, magasabb, gyorsabb lesz. Igazi hollywoodi tündérmese. Az újonnan előállított hős először filmeket forgat, adományokat gyűjtve a hadseregnek, de gyorsan megunja, és úgy dönt, vakmerő akciókba kezd a gonosz ellen, aki nem más, mint Johann Schmidt, Hitler egyik csatlósa, aki végülis túl akar nőni magán Hitleren, és a Teszerakt hatalmát akarja felhasználni, hogy leigázza a világot. Végül kapitányunk természetesen sikerrel jár, megmenti a világot úgy, hogy a New York felé száguldó harci repülőgépet a saját élete árán az óceánba irányítja. Ott fekszik jégbe fagyva 70 évig, majd felébred a teljesen modern New Yorkban (és az egyetlen dolog ami zavarja, hogy elmulasztotta a randiját).
A filmnek úgy kezdtem neki, hogy mivel Marvel, nem lehet rossz. Amerika kapitány sosem tartozott a kedvenceim közé, Vasember és Thor (na meg Loki) túl jók ahhoz, hogy egy erős katonát figyelembe vegyek. Nem is akartam megnézni a filmet, mivel engem a történet nem vonzott túlzottan, a karaktert is unalmasnak találom. Végül valahogy rá vettem magam. Az első 20 percben nagyon unatkoztam, ami kissé alábbhagyott a film többi részére, de sosem múlt el teljesen. Számomra Amerika kapitányban nincs meg az, ami Vasemberben és Thorban vagy Lokiban megvan. Valahogy kicsit unalmas az egész ember, az egész karakter, a szövegei. Túlságosan tökéletesre van megalkotva, mindenből a legjobb tulajdonságok jutnak neki, őszinte, bátor, hazafias, önfeláldozó, vakmerő, szerény, okos, és még sorolhatnám. Pontosan ez teszi őt unalmassá és egyhangúvá. A film összességében nem volt rossz, olyan film volt, ami megüti a Marvel filmek színvonalát, de semmiképpen sem ér fel a Vasemberhez vagy a Thorhoz, de még a Bosszúállókhoz sem, pedig Amerika kapitány abban is feltűnik. A film közepén majdnem nekiálltam kilakkozni a körmeimet - pontosan ennyire kötött le a film. A piros koponyás gonoszt nem tudtam mire vélni; értem, hogy rosszul sikerült kísérlet, de azért elég fura volt. Egyedül a szerelmi szál kötött le egy kicsit, na meg Howard Stark, Tony Stark apukája fiatalon. Ő volt az egyetlen, aki színt vitt az amúgy unalmas párbeszédekbe. Éppen ezt szeretem a Marvelben, hogy összeköti a filmjeit, így amikor meghallottam a Stark nevet, meggyőztem magam, hogy ne kapcsoljam ki a filmet. Az összes film összefügg (ez is volt az egyik ok, hogy megnéztem ezt is), ezáltal kialakít egy olyan világot, aminek számtalan különböző része van, mégis mind összepasszol (és pontosan ezt használták fel a Bosszúállókhoz).
Ha összegeznem kéne, többször nem nézném meg. Nem bántam meg, hogy szántam rá 2 órát, mert így még jobban értem az összefüggéseket a többi Marvel filmben, de nem került a kedvenceim közé. Ajánlom Marvel rajongóknak, akik még nem látták, mert sok minden előjön a filmben, ami később a többi Marvel moziban is fel van használva. Azoknak, akik még egy Marvel filmet sem láttak, nem ajánlom, hogy ezzel kezdjék, mert talán egy életre elmegy a kedvük a Marveltől. Így összességében tízből öt pontot adnék neki, de csakis Howard Stark és a musical rész miatt.